A Sztehlos diákoknak, pár héttel ezelőtt, 2019. október 14-19. között lehetőségük volt, a Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány (KMTA) szervezésében részt venni egy határon túli, kárpátaljai kiránduláson.

Az Alapítvány célja elsősorban a különösen tehetséges diákok felkarolása, mentorálása és az, hogy a tanulók a saját szakterületükben vagy érdeklődési körükben a legmagasabb szintű tudást érjék el és megvalósíthassák terveiket.

Emellett az alapítvány szervezi a „Határtalanul” programot, illetve sok más hasonló határon túli utazásra hirdetnek pályázatot, amelynek jelen esetben az volt a célja, hogy a résztvevő fiatalok megismerjék Kárpátalját, annak történelmét, lakóit és természeti értékeit, kapcsolatot teremtsenek az ott élő iskolásokkal.

A kirándulás október 14-én hétfőn kezdődött, amikor is 6 órakor elindultunk Beregszászra Beregsurányon át a Városligetből. Az első állomásunk Munkácsra vezetett, ahol megismerkedtünk a lenyűgöző múlttal bíró munkácsi várral. A vár történetével való ismerkedés közben megtekinthettük a pincében a kínzókamrát, illetve lehetőségünk volt a várból nyíló elképesztő látványt csodálni a turul emlékmű szomszédságában.

Ezután a szállás elfoglalása következett, ami egy Makkosjánosi nevezetű településen volt. A Hotel Helikon egy barátságos, nyugodt szálló volt, ahol bőséges reggelit és 3 fogásos ízletes vacsorát, illetve ebédet (szendvics, víz, gyümölcs) kaptunk. Esténként általában egy nagyon jó társaság gyűlt össze kártyázásra, társasjátékra vagy szimplán egy beszélgetésre, ami miatt az egész utazás közösségkovácsoló is volt.

A második napon ellátogattunk a beregszentmiklósi várkastélyhoz, amelyet egy magyar helybéli, Bartos József magányszemélyként üzemeltet, aki körbevezetett minket. Sajátos, poénos stílusa és jellegzetes tájszólása rögtön megragadott mindenkit. Sok fontos történelmi esemény mellett emlegetjük, hogy Zrínyi Ilona és Thököly Imre e falak között ismerkedett meg és esett szerelembe.

A nap fénypontja talán Verecke, azon belül pedig a Vereckei-hágó volt. Kis csoportunk körbefogta az emlékművet és elénekelte a Himnuszt, majd nemzeti szalagot kötöttünk az emlékmű lábához. Honfoglaló őseink útja és számos más történelmi esemény helyszíne.  Ez az a vidék, amelyet minden magyar igyekszik legalább egyszer felkeresni. Érdemes! A hágóról való kilátás a gyönyörű tájra kárpótolhatja az elfáradt utazót.

Ezután Szolyván jártunk ahol a „kárpátaljai magyar holokausztként” is ismert 1944-ben történt események emlékére állított emlékparkot nézhettük meg és emlékezhettünk meg arról az embertelen bánásmódról, amit a koncentrációs táborokba zárt magyarok éltek át ekkor. A megemlékezés jegyében koszorút is helyeztünk el harangszó kíséretében, majd a Szózatot is elénekeltük.

Napunk lezárásaképpen Felsőgerebenen tekintettük meg egy magyar, II. világháborús erődrendszer maradványait, amely mintegy 800 méteres betonbunker 50 méter mélyen a föld alatt. Érdekes volt átélni a hangulatát és beleélni magunkat egy háborús helyzetbe. Láthattuk körülbelül hogy nézett ki ekkor a háborúban résztvevő katonák élete és hogy milyen volt egy ilyen bunker felépítése.

A harmadik napon Csetfalván egy magyar nyelvű általános iskolában a tanulókkal is megismerkedhettünk, akik a szüreti mulatságra készített műsorukat mutatták be nekünk. A helyi katolikus templom lenyűgözött minket, majd megmásztuk a református templom harangtornyát igencsak remegő lábakkal, de ez is megérte, mert a Tiszáig el lehetett látni a magasból.

Técsőn egy festett fakazettás mennyezetű templomot látogattunk meg, ahol a református tiszteletes úr beszélt többek között a templom és a település történetéről, de a jelenlegi kárpátaljai magyarok helyzetéről is.

Husztra tett látogatásunk méghozzá a várromokhoz is fantasztikus volt. A felfelé vezető ösvény elég meredeknek és nehéznek bizonyult, de a látvány ismét kárpótolt. Lenyűgöző kilátás volt Husztra, illetve a környező településekre.  Természetesen elszavaltuk közösen Kölcsey versét és nemzeti szalagot is kötöttünk a csúcson.

Csütörtökön Nagyberegre utaztunk. Megnéztük, hogyan készül a beregi szőttes  a nagyberegi középiskolában, ahol egy rövid bemutatót láthattunk  Furman Éva tanárnőtől, az iskola technikatanárától.

Ezután Heé Szebasztian, Európa-bajnok akrobatikus kerékpározótól – aki az iskola tanulója – és további néhány diák előadásába nézhettünk akrobatikus kerékpár bemutatót, amely lenyűgöző volt. A mi diákjaink is kipróbálhatták magukat a csodabicikliken.

Beregszászra is ellátogattunk, ahol a város történelméről hallgathattunk meg egy lebilincselő előadást a beregszászi Múzeumban tett sétával egybekötve.

Pénteken Ungvár felé vettük az irányt és nagyrészt a napunkat itt töltöttük egy kis szabadidővel kiegészítve. Ungváron a várban a benne berendezett érdekes múzeumot, és a mellette lévő gazdag skanzent látogattuk meg. A nap végén a munkácsi városnéző túrát is ekkor ejtettük meg.

A kirándulás nagyon élvezetes és tanulságos volt. Jó érzés volt a különböző iskolák tanulóival megismerkedni, de mégis a legjobb nekem az volt, hogy olyan ottani, kárpátaljai magyarokat ismerhettem meg, akik a keresztény hitük és kitartásuk által elviselik az ottani nehézségeket és fenntartják a magyar kultúrát a határon túl is.

Nánási Tímea Eszter

Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnázium